Alicia magabiztosan lépett ki a hintóból, amely új otthonába vitte. Csodálattal nézett fel a kastély ódon falaira, melyek szinte alázatot követeltek maguknak. Nem sok ideje maradt a nézelődésre, mert egy kedvesen mosolygó, fiatal hölgy közeledett felé.
- Isten hozta nálunk, kedvesem - üdvözölte szívélyesen.
- Gondolom már kitalálta, én vagyok Sylvia Thornton.
- Jó napot, asszonyom - viszonozta a köszöntést udvariasan.
- Kellemesen utazott?
- Igen - felelte szűkszavúan a lány.
- Jöjjön csak, bemutatom a családomnak - invitálta beljebb a háziasszony.
Amint beléptek a hatalmas előcsarnokba, egy hat év körüli kislány szaladt eléjük.
- Gyere Amy, üdvözöld szépen az új nevelőnődet!
- Jó napot miss! - pukedlizett illedelmesen a kislány.
- A nevem Alicia - hajolt le hozzá - örülök, hogy megismertelek, később még találkozunk- ígérte, mielőtt folytatták volna útjukat.
- Menjünk, Darcy már biztosan türelmetlenül vár minket! - mondta Sylvia és elindult előre, a lány pedig követte. Mikor egy nagy, kettős ajtóhoz értek, megállt és bekopogott, majd beléptek.
- Darcy, bemutatom neked Aliciát, már meséltem neked róla, ő lesz Amy nevelőnője - magyarázta testvérének.
A férfi hosszan méregette tekintetével, majd felállt az íróasztala mögül és előre lépett. Alicia amint végig pillantott rajta, szinte még a lélegzete is elállt, ahogy a férfi fölé magasodott. Életében nem találkozott még ilyen hatalmas férfival, bár egyébként sem igazán találkozott a másik nem képviselőivel.
- Nem túl fiatal ön kisasszony egy ilyen munka betöltéséhez? - méregette Darcy.
- Húsz éves múltam-emelte fel a fejét és kihúzta magát, hogy a másik szemébe nézhessen. Mikor tekintetük találkozott, a lány hátán bizsergés futott végig, de állta a szúrós tekintetet.
- Ha óhajtja megnézni az ajánló leveleimet uram, semmi akadálya - mondta, elővett a táskájából egy köteg iratot és átadta a férfinak, mire az gondosan áttanulmányozta.
- Meglehetősen jó iskolákban végezte a tanulmányait - jegyezte meg, mikor újra felnézett.
- Úgy van uram, ezenkívül, kiválóan beszélek franciául, és jól zongorázom-tette hozzá.
- Ez igazán figyelemre méltó.
- Most már elégedett vagy? - csipkelődött vele testvére, aki eddig a háttérből figyelte őket.
- Több mint, elégedett - válaszolta a férfi és újra végig nézett a lányon.